Az önbecsapás 48 módja
- Nem vagyunk tudatában, mennyire nem vagyunk tudatosak
- Önáltató mesénkből szőjük élettörténetünket
- A tények helyett inkább önigazolást keresünk
- Tudatlanságunkat utólagos okoskodással leplezzük
- A véletlent inkább megmagyarázzuk, mint elfogadjuk
- Lustaságunknak tulajdonítjuk, ha nem valósítjuk meg elképzeléseinket
- Azt hisszük, vészhelyzetben mindjárt a megoldást keressük
- Úgy véljük meg tudjuk magyarázni az érzéseinket
- Hamarabb elhisszük a könnyebben elérhető információkat
- Tömegben másoktól várjuk a megoldást
- Minél kevesebbet tudunk, annál magabiztosabbak vagyunk
- Eltúlozzuk a véletlen egybeesések jelentőségét
- Azt hisszük, nem veszünk meg olyat, ami nem tetszik
- Tekintélyekre hivatkozunk tények helyett
- Bizonyítékok nélkül is keressük a bizonyosságot
- Ellenségképünkkel vitatkozunk ellenfelünk helyett
- Érvelés helyett személyeskedünk
- A világot igazságosnak tartjuk, ha nekünk kedvez a szerencse
- Azt reméljük, nem vesztünk, ha másokat nem hagyunk nyerni
- Azt hisszük, a státuszunkat nem visszük vásárra döntéseinknél
- Még homályos általánosságokat is elfogadunk, ha minket dicsérnek
- Elítéljük a szektákat, miközben mi is szeretnénk tartozni valahova
- A csapatszellem nevében elhallgatjuk véleményünket
- Képtelenségnek tartjuk képtelen vágyainkat
- Azt hisszük, döntéseinkből kizárhatjuk érzelmeinket
- Ismerőseink, nem pedig barátaink számával mérjük emberi kapcsolatainkat
- Azt gondoljuk, a pazarló fogyasztói társadalomhoz semmi közünk
- Többet képzelünk magunkról, mint kellene
- Mindig a figyelem középpontjában érezzük magunkat
- Azt gondoljuk, csak mások befolyásolhatóak
- Azt reméljük, ha kieresztjük a dühünket, megnyugszunk
- Azt hisszük, emlékezetünk olyan, mint egy videófelvétel
- Úgy véljük, erős egyéniségünk megvéd a komformizmustól
- Azt hisszük, elég elhatároznunk, hogy megszabaduljunk rossz szokásainktól
- Hatékonyabbnak gondoljuk a csapatmunkát az egyéni erőfeszítésnél
- Úgy véljük, mindig látszik rajtunk, mi zajlik bennünk
- Azt hisszük, a tehetetlenség nem uralkodhat el rajtunk
- Úgy gondoljuk, benyomásaink nem befolyásolják, hogyan látjuk a világot
- Azt hisszük, döntéseink nem manipulálhatók
- Úgy véljük, ha jó a szemünk, nem lehetünk vakok
- Kifogásokat keresünk, hogy elkerüljük a kudarc kockázatát
- Nem hiszünk az önbeteljesítő jóslatokban
- Azt hisszük, csak egy énünk van
- Nem szívesen szembesülünk régi énünkkel
- Mások megismerése helyett inkább előítéleteinkre hallgatunk
- Azt hisszük, objektíven tudjuk megítélni a minőséget
- Azt gondoljuk, ki tudjuk játszani a véletlent
- Könnyen megfeledkezünk a helyzet hatalmáról
Részlet David McRaney – Rejtett énünk c.
→ Olvasd tovább!
