Kíváncsi vagy, milyen, amikor Bíró Bencét coacholják?

Kíváncsi vagy, milyen, amikor Bíró Bencét coacholják?

Olvasási idő: 7 perc | kategória: Önbizalom | 0

 

Tegnap reggel egy amerikai coach-csal, Dan Munroval beszélgettünk a Jófiú Szindrómáról.

Pontosabban fogalmazva ő coacholt engem, ahol érdekes dolgokra derült fény.

 

Társfüggőség

 

Azzal kezdtem a beszélgetést, hogy van egy elakadási pontom, amiről szeretnék vele beszélni. Elmondtam neki, hogy kb. 3 éve olvastam a NTJF könyvet először, azóta többször, de van valami jelenleg, ami aggaszt. Másfél évvel ezelőtt összejöttem egy lánnyal, akibe beleszerettem (sok posztot olvashattatok már a sztoriról, link), és a kapcsolat második felére elkezdtem társfüggővé válni.

„A gabalyodott Jófiú a partnerét teszi érzelmi középpontjába. Teljes világa a lány körül forog. Fontosabb neki, mint a munkája, a barátai és a hobbijai. Kerül, amibe kerül, mindent megtesz, hogy a lány boldog legyen. Ajándékokat ad neki, megpróbálja megoldani a gondjait, és az egész napirendjét a lányhoz igazítja. Szívesen feláldozza igényeit és akaratát, azért, hogy megnyerje a lány szerelmét. Még a rossz viselkedését, dühkitöréseit, függőségét, érzelmi és szexuális elérhetetlenségét is tolerálja – azért, mert „annyira szeret.”

Néha úgy nevezem a gabalyodott Jófiúkat, hogy asztali kutyák. Olyanok, mint a kiskutyák, akik köröznek az asztal körül, hátha egy darabka leesik nekik is. A gabalyodott Jófiúk ugyanezt csinálják a partnerükkel, körberohangálják, hátha lepottyan egy-egy darabka szexuális érdeklődés, egy kis darabka a lány idejéből, egy kis darab jó modor vagy egy kis darab figyelem. Még ha az asztalról lepotyogott fölösleggel meg is elégszenek, a gabalyodott Jófiúk azt hiszik, hogy valami nagyon jót kaptak. A felszínen úgy tűnhet, hogy a gabalyodott Jófiú vágyakozik egy intim kapcsolatra, és elérhető rá, de ez csak egy illúzió. A Jófiú üldöző és gabalyodott viselkedése csak egy kísérlet, hogy érzelmi köteléket akasszon partnerére. Ez a kötelék kiszívja az életet a lányból, és egy üres helyet tölt ki a férfiban. A Jófiú partnere tudattalanul felfedezi ezt a viselkedést, és őrülten küzd, hogy biztosítsa, hogy a Jófiú ne jusson elég közel hozzá, hogy ráakassza a köteléket. Következtetésképpen gyakorta a Jófiú partnere látszik annak, aki megakadályozza a Jófiút a vágyott közelség elérésében.

/részlet a Nincs Többé Jófiú c. könyvből/

Rettenetesen féltem tőle, hogy elveszítem, és nem voltam elégedett azzal, amit visszakapok cserébe azért, amit a kapcsolatba beleteszek. A lánnyal decemberben végül szakítottunk. Azóta már több, mint 7 hónap telt el, és nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy kijöjjek a dologból érzelmileg, feldolgozzam, stb. Aztán érdekes dolog történt. A lány 2 héttel ezelőtt rám írt.

Mostanra nagyon erősnek érzem magam, haladok az utamon, élem a szenvedélyem és győzöm le a kihívásokat, összegezve, baromi jól vagyok. Egy igazán erős férfi vagyok, még ha nem is tökéletes.

Viszont, amikor a lány ír nekem, valahogy újra azt a félelmet, izgatottságot és hasonlókat érzem. Azt, hogy azt akarom, hogy keressen, éreztesse velem, hogy fontos vagyok, hogy rajongjon értem. Mindemellett félek tőle, hogy megbánt, félek tőle, hogy az érzelmeim átveszik az irányítást, és akarom azt az intim viszonyt és mélységes kapcsolatot, ami köztünk volt.

Meséltem erről Dannek.

Elmondtam neki, hogy ez van, és nem kéne ezt érezzem. Én egy hiteles példakép akarok lenni nektek, és segíteni akarok az önbecsülés felépítésében, és az emberekkel való kapcsolatban, és ez nem fér bele a képbe.

 

Szégyen

 

Dan erre azt válaszolta, hogy a problémám fele a „nem kéne ilyennek lennem”-ből származik. Azt mondta, hogy úgy érzi, hogy szégyent csatoltam a dologhoz, ami sokkal rosszabbá teszi az érzést nekem, és a problémát. Szégyellem, hogy függő vagyok, vagy függőséget érzek.

A beszélgetés ezután a szégyenre hegyeződött ki.

  • Kérdezte, hogy mi jut eszembe a szégyenről?
  • Elmondtam, hogy az iskolai megszégyenítés, amikor egy közösségben kirekesztenek, vagy cikiznek valakit.
  • Erre azt válaszolta: Igen, az iskolai megszégyenítés egy nagyon erős példája a szégyennek, viszont csak azt lehet megszégyeníteni, aki szégyell valamit magában.Érdekes gondolat. Ha azzal cikiznek, hogy dagadt vagyok, vagy kerekesszékes, akkor tudnak rajtam fogást találni, ha valahol én szégyellem ezt. Vagy épp elhiszem nekik, hogy szégyellnem kéne. 

Tanulság: a szégyent azt nem más rakja rád. Csak te vagy az, aki a szégyent társítani tudja valamihez. Te tudod szégyellni azt, aki, vagy amilyen vagy, még ha más is cikiz téged, te vagy az, aki ezt elfogadja, vagy épp sem.


 

A baj ott kezdődik, hogyha a szégyen valami olyanhoz van társítva, ami viszont igaz rám.

Kreáltam egy képet, egy identitást, hogy milyennek kellene lennem. Egyrészt jó, hogyha van egy vízió, ami felé haladhatok, de van egy határa ennek.

Onnantól, hogyha kevésnek érzem magam, vagy szégyellem magam, mert nem vagyok olyan, mint amilyen az ideálom, átestünk a ló túloldalára. És ezzel már dolgoztam sokat, és úgy érzem, hogy hiteles is vagyok benne. Időnként viszont előfordul, hogy letérek az útról én is – és ezért baromi jó, ha van mellettem egy coach, hogy még időben visszaterel.

Ez az ideál, amit létrehoztam, ellentmondásban állt saját magával. Egyszerre akartam hiteles lenni és jó vezető, azt akartam, hogy ne legyek irracionális vagy ne legyenek problémáim azokon a területeken belül, amit tanítok, egyszerre akartam jobb lenni másoknál (illetve annál, hogy társfüggő legyek), és annak a megtestesítője lenni, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, és senki nem értékesebb a másiknál. Ezek viszont nem megvalósíthatóak egyszerre.

  • Ha nem lennének problémáim ezeken a területeken belül, akkor hogyan tudnátok ti elhinni, hogy tudok nektek segíteni?
  • Mennyire tudnátok azonosulni velem, hogyha nem lettek volna, vagy ne lennének bizonyos területeken még nehézségeim?

A hiteles példakép, és az, hogy vannak hibáim nem kizárja egymást, sőt. Akkor leszek hiteles példakép, hogyha ezeket a hibákat felvállalom előttetek is, nem pedig eljátszom, hogy milyen tökéletes vagyok.

Illetve mennyivel tisztább az, ha őszinte vagyok veletek? Tudjátok, hogy mi az, amit várhattok, és látjátok, hogy mi az, amiben tényleg tudok segíteni, és mi az, amivel máshoz érdemes fordulni. Mennyivel jobb érzés lehet nektek valaki olyantól tanulni, aki nem rejti el előletek a tökéletlenségeit egy olyan emberrel szemben, akiről sosem tudhatod, hogy mi az, amit nem mond el?

Dan elmondta, hogy egészséges dolog, és kutatások által igazolt, hogy vannak az agyunknak egymással szembenálló véleményei, stb.

Aztán ahogy tovább beszélgettünk Dan tett egy megfigyelést rám:

„You’re not sure what should be true to you.”

Ami nagyjából annyit tesz: nem vagy benne biztos, hogy milyennek kellene lenned. Mi lenne a helyes, ha milyen lennél.

 

3025168-poster-p-1-tony-robbins-on-hunger-disappointment-and-3d-printing

 

És ez is egy fontos stresszforrás volt. Nem tudom, hogy milyennek kéne lennem, hogyan kéne kezelnem, vagy viselkednem, hogyan kéne éreznem. Erre Tony Robbinsnak van egy idézete:

Mindig fájdalomban lesz részed, ha megpróbálsz olyan lenni, aki nem te vagy. Ha viszont önmagad adod, akkor boldog leszel. Ahhoz, hogy önmagad légy, nem kell erőfeszítéseket tenned. Ha azzá válsz, akiről azt gondolod, hogy szeretetet vagy fontosságot kap, na az erőltetett és fájdalmas. Amikor mindenkinek meg akarsz felelni, az sok fájdalmat okoz.

 

Végülis nem mindegy, hogy milyennek kellene lennem? Olyan vagyok most, amilyen. Nem javít semmin, hogyha magamra erőltetek valamit, ami nem én vagyok.

Azt tanácsolta, hogy ne arra figyeljek, hogy mi lenne a jó vagy rossz, hanem mi lenne az, ami segítene, vagy mi nem.

A magabiztosság annyi, mint nem szégyellni semmit magadból

Dan Munro, elejtett egy mondatot, amit idéznék nektek.
“Confidence is having no shame attachment to anything that is true to me.”
A magabiztosság azt jelenti, hogy nem társítasz semmihez szégyent, ami igaz rád.
Egyszerűbben megfogalmazva, a magabiztosság annyi, mint nem szégyellni semmit magadból.

 

Dan feltette nekem a kérdést, hogy miért  az, hogy társfüggőséget érzek, amikor a lány ír nekem.Elég erősen elgondolkodtatott, aztán összeszedtünk pár dolgot:

  • Helyén tartja az egómat, hogy nem vagyok tökéletes
  • megmutatja, hogy tudok igazán kötődni emberekhez
  • változatosságot ad és megmutatja, hogy mi az, amin dolgozni érdemes.

„Self-improvement is a gift that keeps on giving.”

Mindig lesz az önfejlesztésben valami, amin tovább lehet javítani. És ennek megvan a maga varázsa.


 

Majd Dan arról kérdezett, hogy hogyan tudnám a szégyent feloldani, amit azzal kapcsolatban érzek, amiről beszéltünk. Azzal, hogy társfüggő vagyok (nehéz ezt leírni), és azzal, hogy ez azért van, mert gyerekkorban bizonyos szükségletek nem lettek kielégítve a megfelelő módon anyai részről.

 

És mondtam rá pár módszert, megerősítések, indokok keresése, stb. De végül arra jutottunk, hogy a szégyen feloldásának a legerősebb módja az, ha beszélek róla.

Az volt a feladatom, hogy tegyem ezt meg, és fejezzem ki. (beszéljek róla egy barátnak – pipa, írjak róla egy cikket, ahol részletesen leírom, hogy mi ez – pipa, és kapcsolódjak ezen keresztül valakivel, tehát beszélgetésben mondjam el valakinek, ami által szorosabbra fűződik a viszony, vagy épp megválunk egymástól)

Ez a dolog, amit ő truthfulnessnek hív, (én igazságnak vagy őszinteségnek fordítanám) egy óriási fegyver. Megszabadít rengeteg stressztől, félelemtől és megszűri az embereket körülöttem. Ezek után csak azok az emberek lesznek velem, akiknek tényleg velem érdemes lenniük. Ezután fogja elhinni csak az elmém, hogy nem parák a dolgok, hisz ameddig rejtegetem, addig nyomasztani fog végig.

 

Dan azt mondta, hogy az emberek nem tudnak a kellemes dolgokon kapcsolódni, hanem leginkább azokon a dolgokon keresztül, amit utálnak. Gondold át, hogy beszélsz valakivel aki szintén volt Soundon, és megbeszélitek, hogy milyen jó volt Hardwell, mennyire érzed őt közel magadhoz? Hasonlítva ahhoz, hogyha kiderül, hogy ő is csalódott egy lányban és te is?

 

Panaszkodni kell?

 

Ezután megkérdeztem Dant arról, hogy hogyan lehet megtalálni azt a pontot, ahol nem válik az egész egy panasz-áradattá, és nem picsogás a dolog, hanem valódi beszélgetés?

Erre egy nagyon értékes választ adott. Olyankor, amikor megosztasz valakivel valami nehézséget, mindig vállald a teljes felelősséget azért, hogy megoldd. Legyen ez a te válladon. Persze, hogyha segítenek benne, király, de ha nem, túléled.

Vállald a felelősséget érte, hogy megkapd a figyelmet magadtól, ne várd el tőlük, hogy sajnáljanak, együttérzőek legyenek, vagy épp megoldják a problémát helyetted. Ez mindig maradjon nálad, és így nem válik siránkozássá a dolog.

 

„Igen, nálam van a probléma, de nálam van a megoldás is rá.”

És a végső dolog, amit közösen leszűrtünk:

Fogadjuk el azt, akik vagyunk és használjuk ezt arra, hogy segítsünk más embereknek.

Azzal, hogy ezeket leírtam, lehet, hogy te is tudsz azonosulni, és lehet, hogy a te szégyenedet is oldottam vele picit, hogy nem vagy egyedül.

 

Összefoglalásként:

Akármilyen elcseszettnek is érezzük magunkat, olyanok vagyunk, amilyenek. Fogadjuk ezt el, és legyünk őszinték. Fejezzük ki azokat a dolgokat a világ fele (lehetőleg támogató környezetben), amiket szégyellünk, vagy amiről azt gondoljuk, hogy nem kellene ilyennek lennünk. Mert ezzel segítünk magunknak, hogy elhiggyük – valójában nem selejtesek, hanem csupán emberek vagyunk.

 

Ui.: Ha szeretnél hasonló élményeket magadnak, szívből ajánlom neked, hogy jelentkezz te is coachingra hozzám. Itt azt kapod, amit látsz, nincs hova rejtőznünk.

email

Szólj hozzá Te is