Indiában nincsenek farkasok

Indiában nincsenek farkasok

Olvasási idő: 2 perc | kategória: Önbizalom | 0

Pár hete a meditációs központban hallottam egy történetet, ami nagyon elgondolkodtató volt a számomra, ezért szeretném megosztani veletek.

A történet India utolsó brit uralkodójáról szólt, aki több millió ember sorsáért volt felelős a birodalmon belül.  Ez a férfi gyerekkora óta félt a sötétben. Egy este, amikor lefekvéshez készültek  az apja megkérdezte tőle, hogy miért fél , hiszen katonák és szolgák hada vigyáz rá. Azt felelte azért, mert a sötétben farkasok vannak és fél, hogy megtámadják őt. Úgy élte le az egész életét, hogy rettegett a sötétben, mert úgy hitte, hogy vérszomjas farkasok leselkednek rá az éjben. A gond csak az, hogy Indiában nincsenek farkasok…

A történet mesélője így folytatta: „ Ez pont olyan, mint amikor amiatt aggódunk, hogy vajon mit gondolhatnak rólunk mások. Végig rettegjük az egész életünket olyan dolgok miatt, ami legtöbbször csak a fejünkben léteznek.” Ez a mondat nagyon megütötte a fülem, mert az én gondolkodásomra  is jellemző, hogy aggódom amiatt, mit gondolhatnak rólam mások. Olyan is előfordult nemegyszer, hogy bizonyos dolgokat azért nem mertem megtenni, mert féltem, hogy az emberek mit fognak gondolni rólam. De arra is volt már példa, hogy egy nőt azért kerültem hónapokig, mert attól féltem, hogy hülyének gondol azért, mert ismerősnek jelöltem a facebookon…

„Biztos hülyének fog gondolni az a csaj, ha csak úgy odamegyek hozzá. Ráadásul rengeteg ember van körülöttünk, ha most odamegyek és visszautasít, biztosan azt fogják gondolni, hogy valami hülyegyerek vagyok, aki valami béna dumával próbál csajozni.”

„Inkább csak úgy teszek, mintha barátkozni akarnék azzal a csajjal, aki valójában nagyon bejön nekem ,mert ha őszinte vagyok és elmondom, hogy mit szeretnék valójában ,biztosan azt fogja gondolni, hogy én egy érzéketlen bunkó vagyok és egyből visszautasít.”

„Inkább nem kérem meg a munkatársam, hogy segítsen  megjavítani a gépem, mert biztosan azt gondolja rólam, hogy én csak kihasználom őt.”  És a sort még hosszan lehetne folytatni.

Ezek a gondolatok a mi farkasaink. Kitartóan és türelmesen követnek minket bárhová is menjünk. Ha leszáll az éj ők ott vannak. Vicsorgó fogaik élesek, akár a pengék és  sátáni üvöltésük olyan dermesztő, akár egy csontig hatoló januári éjszaka. Nincs menekvés. Rettegünk. Védtelenek és kiszolgáltatottak vagyunk és a reggel oly messze még. Talán már a húsomat is tépik. Minden nap ,minden éjjel. Pedig szolgák és katonák hada vigyáz ránk és mi mégis úgy éljük le az életünket, hogy vérszomjas farkasok várnak ránk az éjben. A gond csak az, hogy Indiában nincsenek farkasok…

 

Pali

email

Szólj hozzá Te is