Hogyan érd el, hogy a jelen élvezet legyen szenvedés helyett?

Az elmúlt időben nagy változáson mentem keresztül, amikor is megkérdőjeleztem sok dolgot az életemben. Elgondolkodtam, hogy vajon jó-e az út, amin haladok, vagy mi lehet egy jobb út ehelyett. Mára letisztult a kép, és egyre jobban érzem, hogy a helyemen vagyok, és ehhez hozzájárul a jelen pillanattal való kapcsolatom is.

A változás szenvedés időszakában kezdtem el olvasni Eckhart Tolle – Új Föld című könyvét. Elképesztő könyv, mégis azután, hogy elkezdtem alkalmazni, amit leírt, nemhogy jobbra fordult volna a helyzet, de még rosszabb lett.

Most viszont már jól érzem magam, és megtanultam, hogy hogyan használjam az elveket, a nekem megfelelő módon. Ezeket most megosztom veled is, mert szerintem jobbá teheti az életedet.

Miért jó a mostban lenni?

A jelenlét nagyon érdekes élmény. Próbáld ki, hogy egyszer bírálkozás vagy gondolkodás nélkül ülsz és figyelsz egy beszélgetésnél.

Hogyan kerülj a jelen pillanatba?

Hunyd le a szemed, és figyelj a végtagjaidra, aztán az egész testedre. Érezd, hogy bizsereg, vagy melegszik az egész tested. Ezután lassan nyisd ki a szemed, és miközben érzed a tested, nézz körül. Egy-két alkalom után érdekes élményben lesz részed: rá fogsz csodálkozni a környezeted legapróbb csodáira is. Például járkálsz a szobádban valamiért, ránézel egy dobozra, és elcsodálkozol, hogy milyen csodálatos. Vagy kinézel a természetbe, ránézel egy macskára, és elképedsz.

A mostban lenni azért király, mert sokkal kevesebb parád van.

Könnyebb élvezni az adott tevékenységet, és megélni 100%-ban, ha nem aggódsz a múlton, vagy a jövőn, vagy próbálod ésszerűsíteni a dolgokat. A beszélgetések, munka, a főzés, és minden jobb, hogyha ott vagy a pillanatban, és megéled azt.

Király skill (képesség), hogy képes vagy a gondolataid elengedni

Jó dolog, ha időnként képes vagy lecsitítani az elmédet, hogy tudd, még mindig te vagy a főnök, és nem a gondolataid. J Te irányítod a gondolataid, és nem ők téged.

A mosttal való megbékéléssel megtanulsz elfogadni

Képes leszel egyre jobban elfogadni a tökéletlenségeket. Elfogadni, hogy a múlt már véget ért, elfogadni, hogy a dolgok jönnek, mennek, elfogadni, hogy a jövő nem kiszámítható. A jelenlét gyakorlásával megtanulod, hogy ha jön egy rossz gondolat, vagy hiba, akkor nem bírálod magad, vagy nem válsz reaktívvá, hanem hagyod, hogy továbbmenjen.

Mit ne csinálj?

Ne hagyd a fájdalmat, hogy átvegye az irányítást

Az egyik legnagyobb „hibám” az volt, hogy Tolle tanítását, miszerint figyeljem meg a bennem lévő fájdalmat, úgy értelmeztem, hogy figyeljem a fájdalmat.

Amire figyelsz, az növekszik. Ha nem teszel ellene semmit, csak figyeled, akkor az növekszik. Viszont a fájdalom legnagyobb része a gondolatainkból származik. Ha a gondolataink negatívak, rosszul fogjuk érezni magunkat. Ha pozitívak, akkor jól. Ha csak figyelem a fájdalmat, akkor nem teszek ellene semmit.

Tolle valószínűleg úgy értette, amit mondott, hogy fogadd el, ami van most, és tegyél ellene ez mellett.

Szóval változtasd meg a gondolataid, amik a szenvedést okozzák neked. Ezt úgy teheted meg, hogy megfelelő kérdést raksz fel magadnak.

Hogy lehet ilyen geci? -> Milyen jó, hogy ..?

A legnagyobb ostobaság, amit tehetünk, hogy elutasítjuk a fizikai világot, vagy az elménket és gondolatainkat, mert az nem spirituális, és úgy lenne a helyes, ha nem gondolkodnánk csak jelen lennénk.

Ha fizikailag, vagy érzelmileg, vagy mentálisan szenvedsz, ne próbáld meg csak figyelni. Ha van lehetőséged tenni ellene (és az esetek legnagyobb részében van), akkor tegyél ellene. Töltődj fel, pihenj, gyógyulj, add meg magadnak, amire szükséged van.

Ne ragaszkodj annyira

Ha görcsösen ragaszkodsz a múlt egy eseményéhez, akkor nem fogod tudni élvezni a jelen pillanatot. Ha görcsösen ragaszkodsz egy emberhez, eseményhez, tárgyhoz, helyzethez, érzelemhez, akkor kiszúrsz magaddal, hiszen minden változik, és egy nap véget ér az, amihez ragaszkodsz, vagy már véget is ért. Ha megtanulod elengedni magad körül a dolgokat, akkor elengeded a biztonsághoz való ragaszkodásod, de sokkal nagyobb biztonságban leszel, mert nincs mit vesztened.

Figyelem! Ez nem azt jelenti, hogy ne szeress, élvezz, nyílj meg, örülj, hanem azt, hogy fogadd el, hogy egyszer véget ér az is. Őrült dolog lenne, hogyha azért bezárnád a szíved mások előtt, mert tudod, hogy egy nap vége lesz annak is. Rengeteg dolgot elszalasztanál. Az, hogy minden mulandó egy olyan értelmet ad a jelen eseményeinek, hogy élvezd ki most, amire lehetőséged van, mert ez az egyetlen pillanat, ami számít.

Ne mondd, hogy a jövőben majd

Ezt aztán nagyon sokszor csináljuk. Á majd megnyugszom, ha kijavították a vizsgám és átmentem. Majd megnyugszom, ha lesz egy barátnőm, ha majd minden hibám kijavítottam, ha majd késznek érzem magam, stb. Mi lenne, ha elfogadnád, hogy soha nem leszel készen, és nem lesz ideálisabb pillanat a boldogságra, mint ami most van?

Ne hagyd el a fizikai világot

Igen, a nagymesterek sokszor beszélnek arról, hogy a spirituális világ az, ami igazán számít, a földi dolgok másodlagosak. Emiatt viszont őrült dolog lenne azt mondani, hogy már nem foglalkozom célokkal, nem kapcsolódom más emberekhez, nem élvezem ki és tulajdonítok neki jelentőséget, mert úgysem számít. Itt élsz, ebben a világban, élvezd ki.

Talán egy hasznosabb megközelítés az lehet, hogy ha a spirituális világ az elsődleges, a fizikai pedig a másodlagos, akkor a fizikaiban élvezem, amit csak tudok, és játszok, ha pedig valami nem sikerül, vagy tragédia, kudarc ér, akkor elfogadom, és arra gondolok, hogy a jelentős dolog valójában nem a fizikai.

Végülis az egész élet célja, hogy jól érezzük magunkat, nem?