Ebben a cikkben arról fogunk beszélni, hogy hogyan alkalmazd a jelen pillanatot, hogy az segítsen, az egy eszköz legyen, és téged szolgáljon, ne pedig egy fájdalmas kínzókamra legyen. A történethez hozzátartozik az is, hogy nemrégiben átmentem egy komolyabb változáson, miután elkezdtem megkérdőjelezni azt, hogy ki is vagyok valójában.
- Merre kéne haladnom
- Milyennek kéne lennem?
- Egyáltalán jó az út, amin járok, vagy más kéne?
Ekkor mentem el Fenyő Iván egyik előadására.
Nagyon sok kérdést felvetett bennem, amiről beszélt, egy teljesen új megközelítése volt az életnek. Utána elkezdtem vele beszélgetni egy párszor, és feltettem neki a kérdéseimet, amik felmerültek bennem. Azt tanácsolta, hogy olvassam el az Új Föld c. könyvet Eckhart Tolle-tól.
Ezt a hibát ne kövesd el:
Olvastam, és elkezdtem alkalmazni azokat az elveket, amik benne voltak, és elkezdtem a magam életére vetíteni, de nemhogy jobb lett az életem, hanem még több szenvedést kezdtem el átélni.
Később az akkori mentorom. Gáspár Gábor, feltett nekem egy pár kérdést, amivel a helyére billentette az egész gondolkodásmódomat. Az egésznek az volt a lényege, hogy ha élsz, akkor miért okoznál szenvedést saját magadnak?
Az a cél, hogy jól érezzük magunkat, nem?
Mostanra sikerült egy olyan eszközzé alakítanom ezeket az elveket, amiket olvastam, hogy ezek már segítenek nekem, ahelyett, hogy akadályoznának a mindennapokban. Ezeket szeretném megosztani veled is:
Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, akkor az volt bennem, hogy az egész életemet rosszul éltem, és hogy mennyi hibámat felismertem, amiket pedig úgy értelmeztem, hogy ezek mind azért vannak, mert nem vagyok elég jó. Az egésznek az alapja, hogy ezt rendbe rakjuk: hogy nem attól leszel értékes, hogy mit csinálsz, hanem alapból értékes vagy.
Így szabotáljuk magunkat:
Persze tudtam ezt tudatosan, de volt egy tudatalatti korlátozó meggyőződésem, hogy nekem jól kell viselkednem, nekem egy jó életet kell élnem, ahhoz hogy értékes lehessek.
A következő dolog, hogy a könyvben Tolle ír arról, hogy a fájdalomnak, ami ott van bennünk, annak ne ellenálljunk, hagyjuk, hogy ott legyen bennünk, és csak figyeljük meg. Elkezdtem ezt alkalmazni. Ha egy kicsit is jártas vagy a spirituális törvényekben, akkor te is tudod, hogy amire odafigyelsz, az növekszik. Gondolhatod mennyire éreztem jól magam, amikor elkezdtem a fájdalomra fókuszálni.
Az érzelmeinket a gondolataink okozzák. Ha a gondolatainkat meg tudjuk változtatni, akkor az érzelmeinket is képesek vagyunk megváltoztatni.
Miért bántod magad a gondolataiddal?
Szóval jól akartam csinálni. Nem akartam azonosulni a dolgokkal, nem akartam több fájdalmat. Jelen akartam lenni, de boldogtalan voltam. Aztán Gábor feltette nekem a kérdést:
Szerinted az, hogy ha a jelen pillanatban vagy, annak egy erőltetett dolognak kéne lennie, vagy egy természetes, áramló jelenségnek?
Nem igazán tudtam rá a választ, aztán feltett nekem még egy kérdést:
Mikor csajozol, beszélgetsz egy lánnyal, akkor az a jó, ha erőltetett, vagy az a jó, ha áramlik?
Igen, egyértelműen akkor jó, ha természetes. Ó, tehát a jelen pillanatnak is természetesnek kellene lennie, és akkor már élvezhetjük is.
Nem akartam, hogy a gondolataim irányítsanak
Azt akartam, hogy elengedjem azt, amivel eddig szenvedést okoztam magamnak, és már ne a gondolataim irányítsanak, hanem önmagam legyek, a tiszta lényem. És láttam azt magamon (és aztán sokszor másokon is), hogy elkezdtem ellenállni a gondolataimnak. A gondolatok rosszak! Csak fájdalmat okoznak. Nem a teljességből jönnek, csak szabotálnak, hogy végre boldog lehessek. Nem akarom a gondolataimat!
Aztán rájöttem: ha elutasítjuk a gondolatainkat, akkor elég rendesen ki tudunk szúrni magunkkal.
Várj, mi?!
A gondolataink olyanok, mint egy kert, és ha hagyjuk, hogy a rossz gondolatok elterjedjenek benne, akkor nyilván olyan lesz a gyümölcs is, a kert is úgy fog kinézni, az életünk is úgy fog kinézni. A gondolatainkat nem elutasítani, hanem eszközként használni kell. Nem tudom pontosan miért, de valahogy a gondolataink ellen majd mindenkinek negatív érzése támadt, aki olvasta a könyvet, és dühös volt magára, ha épp rajta kapta magát, hogy elgondolkodott, vagy az egóját felismerte.
Viszont azt látom, hogy itt vagyunk a forma világában, és mindig lesznek gondolataink, és egónk. Tök fölösleges ez ellen harcolni. “Simán” be lehet fogni viszont arra, hogy boldoggá tegyenek minket. Használhatjuk az egónkat, és a gondolkodásmódunkat arra, hogy értéket teremtsünk vele magunknak, és másoknak. Persze semmivel nem kell túlzásba esni. 
Ez lenne a megvilágosodás?
Egy óriási csoda volt nekem, hogy elkezdtem felismerni a magam körül lévő dolgokat.
Hogyan?
Azáltal, hogy lecsendesítettem az elmémet, és a testemre figyeltem – ezt te is bármikor meg tudod csinálni:
Annyit kell tenned csak, hogy behunyod a szemed, és egy pár percen keresztül csak a benned lévő érzésekre, a végtagjaidra, az izmaidra figyelsz. Utána kinyitod a szemed, és ezzel a belső csenddel, amit megteremtettél magadnak, elkezded szemlélni a világot. Olyan fantasztikus dolgokat fogsz észrevenni magad körül, amik mindig is ott voltak, csak nem láttad.
Volt egy vicces élményem, amikor levittem a kutyakaját és egyszerűen rápillantottam a kutyaólra, (egy omladozó kutyaól volt már), de lenyűgöző volt. Amikor kinézek az ablakon, és ránézek egy fára, és észreveszem a tájat, akkor az is olyan, mintha megállna az idő. Ezek mindig is ott voltak, és most lehet, hogy nevetségesen hangzik, de hogyha lecsendesíted magad, akkor képes vagy egy új szemüvegen keresztül látni a világot, és akkor nem azon gondolkodsz, hogy igen, a fának milyen összetevői vannak, vagy mit kell elvégeznem még ma, hanem csak látod a fát, olyannak, amilyennek még talán soha.
Még egy pozitív mellékhatás
A jelenlétnek van egy ilyen csodálatos velejárója, és van egy csomó olyan dolog, amit ha jelen vagy, akkor sokkal jobb csinálni, például gitározni, emberekkel beszélgetni, dolgozni, minden annyira jó tud lenni, hogyha jelen vagy, és nem parázol, gondolkodsz azon, hogy mit kéne csinálni, vagy mit kellett volna, mit lesz a jövőben, hanem csak ott vagy, és csinálod.
Az egóról
Fú… Emlékszem arra is, hogy megkérdeztem Ivánt: Ha gitározom, és élvezem, akkor az rossz? Mert a fejlődés közben vannak olyan gondolataim, hogy jól megy, vagy jó vagyok benne, mert az az egó?
Tök mindegy! Hidd el. Nem azért születtél meg, hogy szenvedj, hogy jól csináld a dolgokat, hanem hogy önmagad legyél, és azt csináld, amit szeretsz. Azért vagy itt, hogy jól érezd magad.
A könyvben arról beszél Tolle, hogy ne azonosulj különböző dolgokkal, tárgyakkal, emberekkel, kapcsolatokkal, érzésekkel, gondolatokkal, hanem te légy az a tudatosság, ami ezt észreveszi.
Azáltal, hogy elkezdtem másképp tekinteni a dolgokra, (miután túl voltam ezen a szenvedős időszakon), és elkezdtem figyelni, hogy ez hogyan tudna engem segíteni és boldoggá tenni, akkor rájöttem, hogy nagy segítség lehet, hogy nem azonosulok bizonyos dolgokkal, nem kötöm hozzá a boldogságom, vagy az értékességemet egy tárgyhoz, egy tevékenységhez, egy emberhez, hanem elfogadom, hogy változik minden.
Te elég bátor vagy, hogy elengedd a dolgokat.
Minden változik körülöttünk. Nem tudod, hogy mikor veszítesz el valamit, és hogy mikor kapsz újat helyette, hogy milyen körülmények várnak holnap téged. A biztonság, mint olyan nem létezik, az csak egy érzés. Sosem tudhatod, hogy mi fog történni. Ahhoz, hogy a legjobban tudjál áramolni az élettel, élvezni, és haladni benne, képesnek kell lenned arra, hogy elengedd a dolgokat.
Az elengedés nem könnyű, és nekem sem megy mindig, viszont hasznos. Ha például kapok egy ruhát, vagy veszek magamnak egy telefont, akkor nem kötődöm annyira hozzá, hogy ez a telefon az enyém. Ha elromlik, eltörik, vagy elejtem, akkor azt is el tudom fogadni.
Ha egy ember jön az életembe, utána elmegy, és ha én ezt elfogadom, akkor az megkönnyíti az életemet.
Akkor tudok én is haladni, és nem a múlton vagyok leragadva, nem ragaszkodom egy múltbeli eseményhez, amikor jobban éreztem magam. Amikor a múlton parázom, vagy azon, hogy miért nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, akkor nem tudom kiélvezni ezt a pillanatot, ami most van. De nem tudhatom azt, hogy mikor van az utolsó pillanat, hogy mikor van vége.
Mi lesz holnap?
Ez a jövőre is igaz. Őrült dolog az, amikor azt mondod magadnak, hogy majd a jövőben jó lesz, mert mindig csak most van. Hajlamosak vagyunk arra, hogy kitűzünk egy célt, és azt mondjuk, majd akkor leszek boldog és sikeres, hogyha azt elértem. Csakhogy a jövő sosem jön el, és mindig lesz egy újabb.
Az alapvető társadalmi modell: majd akkor leszek boldog, hogyha
- majd én is iskolás leszek
- majd akkor leszek igazán boldog, hogyha felvettek a gimibe
- majd akkor, hogyha felvettek az egyetemre, és majd nem kell aggódnom a felvételi miatt
- majd ha befejeztem a vizsgákat
- a következő vizsgákat
- majd ha lesz egy biztos állásom
- majd ha lesz egy feleségem
- majd ha megszületnek a gyerekek
- ha lesz autóm
- ha nyugdíjba mentem, és már nem kell dolgoznom
- majd akkor leszek boldog, hogyha… hoppá, vége a játéknak.
Miért ne élvezhetnéd már most? Miért ne lehetnél boldog már most? Ez egy őrült dolog, hogy majd a jövőben akarunk boldogok lenni. Tűzzünk ki célokat, király, ahogy haladunk előre az életben, elképesztő érzés.
De ha nem érzed most azt, hogy ez jó, akkor mi értelme van az egésznek?
Ha lecsendesíted az elmédet, és napi 10 percet is képes vagy csendben eltölteni, hiszem, hogy megváltozhat az életed.
A csend segít abban, hogy szembenézz a jelenlegi helyzeteddel, és észrevedd, hogy mik azok a gondolatok, amik szabotálnak téged, és meghozd azokat a döntéseket, amiket már régen meg kellett volna. Szívből hiszem, hogy amikor csendben töltünk időt magunkkal, egy nagyon erős öngyógyító folyamatot indítunk el.
Ami a fejedben van, az a saját gondolatod, vagy mások szavait ismételgeted?
Nemrégiben megkérdezte tőlem egy családtagom, hogy „te hogy bírod azt, hogy nem nézel tévét?”.
A válaszom az volt, hogy:
- Ha abban az időben, amit pihenésre fordítok tévét nézek, akkor honnan tudnám, hogy mik a saját gondolataim?
- Akkor honnan tudnám, hogy mi az, amit én helyesnek tartok, és mi az, amit nem?
- Hogyan tudnék rendet rakni a fejemben, az érzelmeimben, és az életemben?
Mert oké, hogy gondolok valamit, de az egyáltalán nem biztos, hogy összhangban van azzal, aki vagyok. Legyen szó önfejlesztős anyagról (ami sokszor jó irányba próbál vinni), lehet, hogy valami a környezetem szerint király, és elhiszem nekik, és így cselekszem, de ott mélyen belül érezni fogom, hogy ez nem én vagyok. A saját gondolataimat pedig csak úgy találhatom meg, hogyha magamban vagyok, és befelé figyelek.
Sokszor viszont jobb, ha elengedjük a gondolatokat, és egyszerűen élünk, érzünk a pillanatban.
Összegzés
Azt mondom, hogy a spirituális útmutatást, és így a jelen pillanatot így használhatjuk úgy, hogy segítsen, és úgy is, hogy romboljon. Hogyha elengedjük azokat a dolgokat, amikre nincsen befolyásunk, és nem kötődünk olyan erősen tárgyakhoz, emberekhez, eseményekhez, hanem képesek vagyunk elfogadni, hogy az élet változik, akkor sokkal könnyebben érhetjük el a boldogságot, sokkal könnyebben élhetünk.
Ha elengedjük azt, hogy „majd akkor lesz jó, hogy ha…”, akkor az is minket szolgál. Már most boldogok lehetünk, ha elengedjük a sok bullshitet, amiért azt gondoljuk, hogy nem lehet.
Ha csendben eltöltünk egy kis időt, akkor felismerjük azokat a dolgokat, amik mindig is körülöttünk voltak, és csodálatosak voltak, és azt, hogy bennünk milyen csodálatos dolgok rejlenek. Felismerhetjük, hogy mi az, amivel eddig szabotáltuk magunkat, és mi az, amivel erősíteni tudjuk magunkat.
Azt mondom neked, hogy mostantól próbálj meg arra figyelni, hogy ha olvasol valamit, vagy tanulsz valamit, akkor az hogyan tud téged szolgálni egy eszközként, és ne vakon kövesd a tanácsait. Így lehet, a Most hatalmából és az Új Földből eszközök arra, hogy még gazdagabbá, még teljesebbé tegyék az életedet.
Hogyha fájdalmaid, nehézségeid vannak, hogyha nem vagy boldog, akkor tegyél érte, hogy az legyél! Ha beleléptél a szögbe, akkor ne csak figyeld a szöget. Ha érzed, hogy feszült vagy, dühös vagy, akkor ne csak figyeld magad, hanem tegyél ellene. A világnak szüksége van rád.
Érdekelne a téma bővebben?
Tervezek egy e-mail tanfolyamot indítani, hogy mik azok a konkrét lépések, amik segítenek, hogy teljesnek, és elégnek érezd magad, miközben jelen vagy, erős vagy, és te irányítod az életed. Ez akkor valósul meg, ha van rá ha van rá elég érdeklődés.
Ha téged érdekel a dolog, kérlek add meg itt az e-mail címed, és az elsők között kapod meg a leveleket!
