Az önbecsapás 48 módja

Az önbecsapás 48 módja

Olvasási idő: 3 perc | kategória: Önbizalom | 3
  1. Nem vagyunk tudatában, mennyire nem vagyunk tudatosak
  2. Önáltató mesénkből szőjük élettörténetünket
  3. A tények helyett inkább önigazolást keresünk
  4. Tudatlanságunkat utólagos okoskodással leplezzük
  5. A véletlent inkább megmagyarázzuk, mint elfogadjuk
  6. Lustaságunknak tulajdonítjuk, ha nem valósítjuk meg elképzeléseinket
  7. Azt hisszük, vészhelyzetben mindjárt a megoldást keressük
  8. Úgy véljük meg tudjuk magyarázni az érzéseinket
  9. Hamarabb elhisszük a könnyebben elérhető információkat
  10. Tömegben másoktól várjuk a megoldást

 

  1. Minél kevesebbet tudunk, annál magabiztosabbak vagyunk
  2. Eltúlozzuk a véletlen egybeesések jelentőségét
  3. Azt hisszük, nem veszünk meg olyat, ami nem tetszik
  4. Tekintélyekre hivatkozunk tények helyett
  5. Bizonyítékok nélkül is keressük a bizonyosságot
  6. Ellenségképünkkel vitatkozunk ellenfelünk helyett
  7. Érvelés helyett személyeskedünk
  8. A világot igazságosnak tartjuk, ha nekünk kedvez a szerencse
  9. Azt reméljük, nem vesztünk, ha másokat nem hagyunk nyerni
  10. Azt hisszük, a státuszunkat nem visszük vásárra döntéseinknél

 

  1. Még homályos általánosságokat is elfogadunk, ha minket dicsérnek
  2. Elítéljük a szektákat, miközben mi is szeretnénk tartozni valahova
  3. A csapatszellem nevében elhallgatjuk véleményünket
  4. Képtelenségnek tartjuk képtelen vágyainkat
  5. Azt hisszük, döntéseinkből kizárhatjuk érzelmeinket
  6. Ismerőseink, nem pedig barátaink számával mérjük emberi kapcsolatainkat
  7. Azt gondoljuk, a pazarló fogyasztói társadalomhoz semmi közünk
  8. Többet képzelünk magunkról, mint kellene
  9. Mindig a figyelem középpontjában érezzük magunkat
  10. Azt gondoljuk, csak mások befolyásolhatóak

 

  1. Azt reméljük, ha kieresztjük a dühünket, megnyugszunk
  2. Azt hisszük, emlékezetünk olyan, mint egy videófelvétel
  3. Úgy véljük, erős egyéniségünk megvéd a komformizmustól
  4. Azt hisszük, elég elhatároznunk, hogy megszabaduljunk rossz szokásainktól
  5. Hatékonyabbnak gondoljuk a csapatmunkát az egyéni erőfeszítésnél
  6. Úgy véljük, mindig látszik rajtunk, mi zajlik bennünk
  7. Azt hisszük, a tehetetlenség nem uralkodhat el rajtunk
  8. Úgy gondoljuk, benyomásaink nem befolyásolják, hogyan látjuk a világot
  9. Azt hisszük, döntéseink nem manipulálhatók
  10. Úgy véljük, ha jó a szemünk, nem lehetünk vakok

 

  1. Kifogásokat keresünk, hogy elkerüljük a kudarc kockázatát
  2. Nem hiszünk az önbeteljesítő jóslatokban
  3. Azt hisszük, csak egy énünk van
  4. Nem szívesen szembesülünk régi énünkkel
  5. Mások megismerése helyett inkább előítéleteinkre hallgatunk
  6. Azt hisszük, objektíven tudjuk megítélni a minőséget
  7. Azt gondoljuk, ki tudjuk játszani a véletlent
  8. Könnyen megfeledkezünk a helyzet hatalmáról

 

Részlet David McRaney – Rejtett énünk c. könyvéből. (HVG kiadó)

Milyen érzések kavarogtak benned, amikor ezt olvastad?

  • Ellenállás?
  • Fájdalom?
  • Düh?
  • Kifogások?
  • Semleges?

 

Ennek most nem az volt a célja, hogy mindennel egyetérts, mert mi sem értünk egyet az összessel. Ez arról szól, hogy hogyan kezeljük saját hiányosságainkat. Hogy mit teszünk, amikor szembesülünk velük.

Dühös voltál, vagy rosszul érezted magad? Akkor most „nem helyesen” kezelted a helyzetet, mert nem fogadtad még el magad tökéletesen?

Akkor most már kevésbé vagy fontos, vagy értékes ember, hogy rosszul reagáltál ezekre?

 

Őszintén, hogy érzed?

 

Emberek vagyunk, sebezhetőek, és “hibásak”

Akár elfogadjuk, akár nem, vannak hiányosságaink és gyengeségeink. Ugyanolyan értékes vagy, mint pár perccel korábban.

 

Azért, mert te ezt az utat választod vagy azt az önbizalmad megerősítéséhez, az a te dolgod. Nem változtat azon, hogy ki vagy, vagy mennyire lennél értékes ember. Ha hobbidtól, tehetségeidtől, személyiségedtől eredezteted az önbizalmad, az is egy út.

Mi viszont azt mutatjuk, hogy van ennél egy hatékonyabbb út. Egy egész más út.

Az, hogy elfogadod azt, hogy olyan vagy, amilyen és nem külső dolgokból (igen a hobby, személyiség és cselekedetek is azok) hisszük magunkat értékesnek, hanem alapból.

Megszülettünk, mint emberek

Megismételhetetlenek vagyunk. És mindenkiben van valami, amire a világnak szüksége van, csak maximum nem használja ki (igen, a hajléktalanokban és bűnözőkben is van).

De attól, hogy kihasználja-e vagy sem, nem lesz értékesebb, vagy kevésbé értékes ember, hisz ameddig él, ez végig ott van benne. Nem változtat azon, hogy elég jó-e, mert az. Alapból.

Emiatt nem is számít, hogy elrontasz-e valamit, vagy hogy hogyan viselkedsz vagy cselekszel. Hisz értékes vagy, akármi történik.

Ha ezt a hitet magadévá teszed, egész más dolgokat akarsz majd megvalósítani.

Ha érted azt, amit most írtam, kérlek válaszolj egy kommentben, üzenetben, facebookon, vagy akárhol! Küldj egy jelet, hogy ez célbaért!

email

3 hozzászólás

  1. baloghlilianahanna@gmail.com'

    Én sok mindent Éreztem olvasás közben. Kerestem kifogásokat, éreztem fájdalmat és ellenállást is. Szerintem hasznos ez a cikk. Legjobban a vége fogott meg, mert igaz.

  2. baloghlilianahanna@gmail.com'

    Én sok mindent Éreztem olvasás közben. Szerintem a legjobb a vége. Mert igaz.

  3. baloghlilianahanna@gmail.com'

    Klassz.

Szólj hozzá a Lucy-hoz

Kattintás ide a válaszadás megszakításához